.ákosnak egy kissebb válogatását raktam ide, saját válogatás, remélem,hogy nektek is tetszik! Nem akarok szájbarágó lenni,de az elején inkább teológiai számok, a végefelé pedig identitással kapcsolatos! Persze vegyes azért az egész! jó hallgatást hozzá!
ja,és lehet,hogy nem világos,de ha a szám melletti értékelésre kattintasz,akkor előjön egy fórum,ahova beírva a számcímet,és a te 1-től 5-ig való értékelésedet beírva a szám majd változik az adott muzsika mellett!

<strong>A Hét Parancsszó</strong>

Szeresd az Istent, Teremtődet. Égnek,és Földnek Úrát!
Tudd,hogy teremtmény vagy,és legyél hálás,hogy ittlehetsz, szeretni mindeneket!
Szíved a tömérdek szépségbe úgyis belészakad!

Ez a Szeretet Parancsszava.

Legyél gyenge,és tűrj. Hatalmas erőd ettől növekszik.
Soha ne mutasd,soha ne használd, soha ne pusztíts.
Szabad vagy! Emeld fel magad, emeld fel a földet!

Ez az Erő Parancsszava.

Nincs megismerés, nincs tökéletesség!
De a megismerés,és a tökéletesség vágya mindenkinek kötelező.
Nincsa találás,csak keresés van, de kutatni és tanulni kell! Nyújtózni kell a Fény felé!

Ez a Bölcsesség Parancsszava.

Új, és tiszta légy minden nap. Ne tűrd a bűnt,és a mocskot,
Számoltasd el magad. Ne emlékezz,és ne felejts. Karnyújtási körben felelős vagy a világért,
Önmagadért és önvalódért.

Ez az Erény Parancsszava.

Most kell élned! Most élned kell! Hited az őseredet gyökerén növekszik,ha hagyod. Hagyd hát!
A férfi Istent keresse, a nő az Istent kereső férfit.

Ez a Hit Parancsszava.

Egyetlen igazság van! Nincsenek nézőpontok. Ne pazarold a kiszabott idődet,
Tudván tudd a teremtés törvényeit,és ne harcolj ellenük.
Tanulj meg örülni korlátaidnak.

Ez az Igazság Parancsszava.

Szárnyalj szabadon! Lázadj,és élj! Keresd a szerelmet, serkentsd alkotásvágyadat,
Ne félj semmitől, menj el a szakadék széléig, add magad, olvadj fel, teremts!

Ez a Szerelem Parancsszava.

A Hét Parancsszó egyetlen hanggá olvad össze: Szeress!

<strong>Adj hitet</strong>

Beszélj hozzám, mondd újra el
Hogy a világ botrány
de holnap mégis élni kell.

Itt nem vagyok idegen
Fekszem a szíveden
és hallom, hogy dobog.

A fekhely mellet most is töltve áll
a hűs borospohár
Itt érzem, otthon vagyok.

(Nem is tudod, milyen nagy dolog…)

Én ordítok néhanap
tudom, hogy bántalak
Csak szidlak a semmiért.

Hiányzik néha egy kis fájdalom
Máskor meg nem bírom
azt, hogy folyton megkísért.
(…folyton megkísért)

Refr.:
Adj hitet és elhiszem neked
hogy élni szebben is lehet
Sok okos megvet és nevet
de te észre se vedd, csak adj hitet!

A szájak szélén gyűlölet
és harag remeg
A világ nagy beteg.

De boldog vagy, hogy van kit féltened
egyetlen életed
Ennél komolyabban nem veszed.

Próbáltam hős lenni és szent
nekem egyik sem ment
Magamon veled nevetnék.

Játékos vagy, mint egy nagy gyerek
legdurvább fegyvered
a békülésre képesség.
(…képesség)

Refr.

<strong>Esőkirály</strong>

Ha nincsen semmi szép abban, amit látsz,
Ha annak sem örülsz, hogy hazatalálsz,
Ha az éjnek ércfalát fényszóró fúrja át,
És dobol a négy kerék, mind azt súgja: menni még,
Ha túl sok szennyet látsz, és megtisztulni vágysz,
Elmossa bánatod az Esőkirály.

Esőkirály, hatalmad vára áll,
Felhőd alatt táncolok, Esőkirály.
Fölém borul, úgy tornyosul,
Felnézek rád jámborul,
Könnyeidben fürdöm, Esőkirály.

Esőkirály, hatalmad vára áll,
Felhőd alatt táncolok, Esőkirály.
Fölém borul, úgy tornyosul,
Felnézek rád jámborul,
Könnyeidben fürdetsz Esőkirály.

Ha nincsen semmi szép abban, amit vársz,
Ha annak sem örülsz, hogy hazatalálsz,
Ha az éjnek ércfalát fényszóró fúrja át,
És dobol a négy kerék, mind azt súgja: menni még.
Ha túl sok szennyet látsz, és megtisztulni vágysz,
Elmossa bánatod az Esőkirály.

Esőkirály, hatalmad vára áll,
Felhőd alatt táncolok, Esőkirály.
Fölém borul, úgy tornyosul,
Felnézek rád jámborul,
Könnyeidben fürdetsz, Esőkirály.
Ó, Esőkirály!!!

<strong>Tanulékony szörnyeteg (live)</strong>

A végtelennek hitt tér egyre rövidül,
Fogyatkozik bennem az idő,
Enyém a tudat, hogy nem leszek mindig, de
Érezni, megélni nincsen erő.

A testem a váram,
Túl szép is lenne,
Ha azt érezném egyszer,
Hogy boldog vagyok benne.
Tanulékony szörnyeteg,
Eladom a testemet,
Nem akarom már, hogy így legyen,
Akinek kell, vegye meg!

Gitárommal a kezemben egy szakadékba nézek,
Kapaszkodom a húrokba, mert lezuhanni félek,
Hisz´ hív a mélység, egyre jobban, ha magam lennék, elbuknék,
De míg a hat húr kitart, addig én is bírom még…

A testem egy állat
Itt lakom benne,
Mi lenne, ha egyszer
- csak egyszer -
Végképp tönkremenne?
Tanulékony szörnyeteg,
Eladom a testemet,
Nem akarom már, hogy így legyen,
Akinek kell, vegye meg!

Gitárommal a kezemben egy szakadékba nézek,
Kapaszkodom a húrokba, mert lezuhanni félek,
Hisz´ hív a mélység, egyre jobban, ha magam lennék, elbuknék,
De míg a hat húr kitart, addig én is bírom még…

Tanulékony, tanulékony, tanulékony, tanulékony,
Tanulékony, tanulékony, tanulékony, tanulékony,
Tanulékony, tanulékony, tanulékony, tanulékony,
Tanulékony szörnyeteg!!!

<strong>A Megváltó</strong>

Jártunk lehajtott fejjel
Azt hittük, soha nem jön el.
De amikor megszületett,
Felemelte a lehajtott fejeket.

Ünnepe forró, asztala dús
A vándor hazatér, örvend a bús
Kisírt szemedet emeld az égre
Sóhajts fel lassan: köztünk vagy végre!

Én hiszem és tudom
Hogy ő a Megváltó
Akire vártunk, az Örömhír hozó.

Megálmodtuk minden álmunk
És álmatlanul egyre csak vártunk
Váltottunk hitet, mint más az ingét
Most megjött és nem kell több bizonyíték.

Ünnepe forró, asztala dús
A vándor hazatér, örvend a bús
Kisírt szemedet emeld az égre
Sóhajts fel lassan: köztünk vagy végre.

Én hiszerm és tudom,
Hogy ő a Megváltó,
Akire vártunk, az Örömhír hozó…

Számoltuk sorra a múló napokat
A reményen kívül semmink nem maradt
De most hogy ő szólít, mondja a nevedet
Érzed, micsoda erő a szeretet.

Ünnepe forró, asztala dús
A vándor hazatér, örvend a bús
Kisírt szemedet emeld az égre
Sóhajts fel lassan: köztünk vagy végre!

Én hiszerm és tudom,
Hogy ő a Megváltó,
Akire vártunk, az Örömhír hozó…

<strong>Be lettél oltva</strong>

Hiába rejted,
Hiába őrzöd,
A titkod nem titok már,
A titkod az ördög,
És keresi a külföld
És keresik helyben,
De az ördög bent lakik
Egy ostoba fejben

És elmenekülnél
Innen a Holdra,
Csak mert szeretet ellen
Be lettél oltva
Tudom, hogy Neked is
Rém kellemetlen,
Hogy be lettél oltva
Szeretet ellen.

Pont ez a baj Veled:
Van eszed, de nem él a szíved,
Nem vagy ugyan beteg,
De a bogyókat szeded.
Az emberek utálják,
Amit nem értenek,
Ravaszkodnod, látod
Nem érte meg.

És elmenekülnél
Innen a Holdra,
Csak mert szeretet ellen
Be lettél oltva
Tudom, hogy Neked is
Rém kellemetlen,
Hogy be lettél oltva
Szeretet ellen.

Ez nem én vagyok,
Ez nem mi vagyunk,
Így aztán mindegy,
Hogy áldás vagy átok
Hogy torzan látják a nagyvilágot
Egyes újságokba író srácok,
Nekem sok a dolgom
Én nem érek rá,
Így hát mindegy,
Hogy mit is szóltál,
De csak akkor ítélj,
Hogy én ki vagyok,
Ha egyszer tudni fogod,
Hogy Te kicsoda voltál.

És elmenekülnél
Innen a Holdra,
Csak mert szeretet ellen
Be lettél oltva
Tudom, hogy Neked is
Rém kellemetlen,
Hogy be lettél oltva
Szeretet ellen.

<strong>Élj a mában</strong>

Tudod, ilyen az újmódi rendszer,
Ebben a korban hős a gengszter,
És az éjjel is nappal,
Az élet nagy torta habbal,
De az íze savanyú,
A sorsod üres és iszonyú.
Itt zenék szólnak és fegyverek,
Itt mindenki mindig más lehet,
A fiúk is lányok, az áldás is átok,
De nem tűnik fel senkinek,
És aki elvágja a torkodat,
Az lesz a hírekben az áldozat.

Már nem az, ami volt,
Én elhagyom e kort,
Várnak egy szebb világban
Már nem az, ami volt,
Most elhagyom e kort,
De Te csak élj a mában.

A tévét nézed, de ő is néz Téged,
Ha az adás véget ér, aznap Neked is véged,
Nem élsz kétszer,
De meghalsz újra meg újra
Fogyasztói sorsodat
Egy reklámember írja
Nekem jöhet a bor, de nem kell a por,
Se a láb, amely eltipor,
Se a hálás utókor,
Műemlék, márványszobor
De látni szeretném, hogy hogyan kapsz észbe,
Amikor késő lesz a megrendülésre.

Már nem az, ami volt,
Én elhagyom e kort,
Várnak egy szebb világban
Már nem az, ami volt,
Most elhagyom e kort,
De Te csak élj a mában.

<strong>Idelenn idegen</strong>

Nem értem,
Azt hiszem, tévedtem,
Rossz helyre érkeztem,
Mert itt vagyok!

Szárnyatlan angyal egy városban,
Tudja, hogy máshol van,
És kiszolgáltatott.

A kutató fények áldozatra lesnek,
Várják a sötétet, engem keresnek.

Nem értem, kegyetlen véletlen,
Egy idegen testében, ébredtem fel.
Figyelem magamat, akár egy másikat,
Jót mond, vagy igazat,
És mit énekel?

Elfojtott dühömet ne lássa más,
Csak a falak őrizzék titkomat!
Mert bennem őrült láng ragyog,
Én idelenn idegen vagyok.

Termékeny bánat, a szél üdvözli a fákat,
Kiterjesztett szárnyak hiánya fáj!

Elfojtott dühömet ne lássa más,
Csak a falak őrizzék titkomat!
Mert bennem őrült láng ragyog,
Én idelenn idegen vagyok.

<strong>Az utolsó hangos dal</strong>

Itt mindenki vendég
És a házigazda fizet
Te idd csak a borát
És prédikáld a vizet

De tanuld meg szépen
Hogy gyűlölni tilos
Akkor is ha van,
Aki minden szennyből kimos

Mert beleremeg a föld
Amikor megszólal
Nem fog tetszeni
Az utolsó hangos dal
Mert beleremeg a föld
Amikor megszólal
Nem fog tetszeni
Az utolsó hangos dal

Az idő lejár
A világ megáll
Hogy hited mit ér
Arról bírád ítél

Ha bűnöktől roskadó
Ágyadba fekszel
Ha gyúlékony tervekkel
Ébredsz fel reggel

Magadtól minden forró
Gondolatot űzz el
És ha jót akarsz magadnak
Hát ne játssz a tűzzel

Mert beleremeg a föld
Amikor megszólal
Nem fog tetszeni
Az utolsó hangos dal
Mert beleremeg a föld
Amikor megszólal
Nem fog tetszeni
Az utolsó hangos dal

Ha minden pecsét felszakad
Elsötétül majd a Nap
De lesz aki semmitől sem fél
Lesz aki örvend ünnepel
Hogy a Megszabadító így jön el
És a remény újra él

Mert beleremeg a föld
Amikor megszólal
Nem fog tetszeni
Az utolsó hangos dal
Mert beleremeg a föld
Amikor megszólal
Nem fog tetszeni
Az utolsó hangos dal

<strong>Mindenki táncol (live)</strong>

Valaki jött, aki biztosan tudta
És bizalmasan a fülekbe súgta,
Hogy megváltozott minden,
Nincsen többé Isten,
És lehet gyorsabban élni,
Nem kell az ördögtől se félni!

A város így mulat,
Jó a hangulat,
Senki sem áldozat,
Mindenki táncol!
Járják szűntelen,
Hatalmas bálterem,
Mindenki bűntelen,
Mindenki táncol!

Mielőtt végképp’ elnémult volna,
A hírnök még azt is bevallotta,
Hogy lehetünk újra gépek,
Sugaras erőtől szépek,
Hiszen minden gátlást levetkezik
Aki a jövendővel szeretkezik!

A város így mulat,
Jó a hangulat,
Senki sem áldozat,
Mindenki táncol!
Járják szűntelen,
Hatalmas bálterem,
Mindenki bűntelen,
Mindenki táncol!

Sorsod vagy démonod,
Táncolj és megtudod,
Mindenki feldobott,
Mindenki táncol!
Járják szűntelen,
Hatalmas bálterem,
Mindenki bűntelen,
Mindenki táncol!

<strong>Keresd meg a lányt</strong>

Emlékszel még ugye a kamasz éveinkre,
Ahogy együtt volt az a néhány jó barát?
De nosztalgikus a nóta,
Mert szétszéledt azóta
Az a szépreményű jó kis társaság.
És emlékszel, ugye, a lányra,
Aki oly sokáig várta,
Hogy beleszeressen végre valaki?
S hogy a valaki Te lettél,
Arról nem is igen tehettél,
De azért nem kellett neked kétszer mondani.

Elmentek a régi barátok,
És nem jönnek soha vissza.
De keresd meg a lányt,
Tudom, hogy megtalálod.
Kicsit haragszik ugyan rád,
De azért visszavár.

Értsd meg, kérlek,
Szeret valóban Téged,
Pedig furcsa vagy néha igazán.
Színjátékot ne tervezz,
Nem kell semmilyen jelmez,
Csak menj már, mert vár rád,
Az a lány!

Elmentek a régi barátok,
És nem jönnek soha vissza..
De keresd meg a lányt,
Tudom, hogy megtalálod.
Kicsit haragszik ugyan rád,
De azért visszavár.

Emlékszel még ugye a kamasz éveinkre,
Ahogy együtt volt az a néhány jó barát?

<strong>Alig hitted</strong>

Zajlik a sok kis játszma,
Mindenki őrülten játsza
Azt, hogy ’szeret vagy nem szeret’,
Vagy hogy mennyiért éri meg.
De ha voltál néha egy kicsit is boldog,
Hát ne szégyelld a szerencséd,
Hisz’ alig hitted
Hogy ez is eljöhet még…

És hazudnak megfontoltan,
Behízelgő modorban,
Éppen ugyanúgy ahogy régen,
‘Érd be a kicsivel szépen!’,
De mégsem fárad belé a szíved,
Aki megöl azt is ölelnéd,
Alig hitted
Hogy ez is eljöhet még,
Alig hitted
Hogy ez is eljöhet még…

Alig hitted
Hogy egyszer ez is eljöhet még,
Feletted is felragyoghat az ég!
Nemcsak a küzdelem
Vagy az ünnep lehet szép,
Alig hitted
Hogy ez is eljöhet még,
Alig hitted
Hogy ez is eljöhet még…

Annyi mindenről álmodtál,
De idegen ágyakban ébredtél,
Kevés volt amit megtudtál,
Mert alig hitted, ha értettél…

Alig hitted
Hogy egyszer ez is eljöhet még,
Feletted is felragyoghat az ég!
Nemcsak a küzdelem
Vagy az ünnep lehet szép,
Alig hitted
Hogy ez is eljöhet még,
Alig hitted
Hogy ez is eljöhet még…

Annyi mindenről álmodtál,
De idegen ágyakban ébredtél,
Kevés volt amit megtudtál,
Mert alig hitted, ha értettél…

<strong>Új törvény</strong>

Elképzeltem,
Hogy jelkép lettem
Egy jelkép nélküli korban,
És azt álmodtam,
Hogy úgy ébredtem,
Mint aki nem tudja
Hol van.

Ó, ez nem lehet igaz
Emberek,
Milyen jó, hogy csak álom
Mert ha egyszer
Tényleg felébredek
Biztos, hogy másképp csinálom.

Új lesz a törvény
A régi lesz
Az új törvény
Az égi lesz
Az új törvény
A régi lesz
Az új törvény.

Ezen a bolygón az élet
Csak fogyaszt és éget
A szemetet szórja szét
Bármerre nézek,
Csak villódzó képek
És gyönyörű hulladék.

Olyan relatív minden
Támpont meg nincsen
A rút is annyira szép,
A reklám a főnök,
Meg a sorozathősök,
Már nem lehet messze a vég.

Új lesz a törvény
A régi lesz
Az új törvény
Az égi lesz
Az új törvény
A régi lesz
Az új törvény.

Egyszer mindez összedől,
És kezdi majd újra a semmiből
Egyszer minden a porba hull
A terhektől végleg megszabadul.

Új lesz a törvény
A régi lesz
Az új törvény
Az égi lesz
Az új törvény
A régi lesz
Az új törvény.

Új lesz a törvény!

<strong>A bosszú népe</strong>

A bosszú népe
Úgy tenne jégre,
Hogy ne is vedd észre,
Hogy elpusztít

A lélek üressége,
A mérce kettőssége,
Egy bosszúálló isten
Torzult tükörképe
E szorgos nép, ha perbe fog,
Téged elevenen tűzre dob,
A harag réme, a béke vége,
Tombol a bosszú népe.

A bosszú népe
Úgy tenne jégre,
Hogy ne is vedd észre,
Hogy elpusztít

Ne szabadkozz: Te szabad vagy,
A hatalmad magadnak akartad,
Hát szabad-e hagynod, hogy fúrja-tépje
Hazádat folyton a bosszú népe?
Félnek tőled, rettegnek,
És inkább elevenen esznek meg,
Csak nehogy el tudd mondani végre,
Hogyan gyűlöl a bosszú népe.

A bosszú népe
Úgy tenne jégre,
Hogy ne is vedd észre,
Hogy elpusztít

A gyűlölet rabja
Majd kiforgatja
Minden szavamat és átkoz
Mert aki brancsoknak tagja,
Az ukázba kapja,
Hogy üssön, ha nem tartozol a párthoz.

A bosszú népe
Úgy tenne jégre,
Hogy ne is vedd észre,
Hogy elpusztít

Dúdold ezt a dalt,
És aki gyűlöl majd érte,
Az lesz a bosszú népe!

<strong>Keresem az utam (hot latin mix)</strong>

Látod, nincs mit mondanom,
A napot, az órát sem tudom,
Csak várom, hogy üzend, hogy vársz.

Most nem ontom bátran, okosan a szót,
A falon át hallom csak a rádiót
Ha erre jársz, engem itt találsz.

Ezer meg ezer éve
Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akar,
Akinek engem küldött,
Akit nekem szánt az ég.
Ezer meg ezer éve
Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akar
Akinek engem küldött,
Akit nekem szánt az ég.

És az a rádió úgy zokog,
Mintha szerelmet vallana
Most nekem szól a legbutább dala.

Mert ugyanúgy hívlak most is,
Szánalmas hogy mindent elhiszek,
Hogy mennyire örülnék Neked.

Ezer meg ezer éve
Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akar,
Akinek engem küldött,
Akit nekem szánt az ég.
Ezer meg ezer éve
Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akar,
Akinek engem küldött,
Akit nekem szánt az ég.

Tudom, hogy vár még rám,
A Holdnak tán a túloldalán,
Ő az, aki beszél bennem
Érthetetlen angyalnyelven.

Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akar
Akinek engem küldött,
Akit nekem szánt az ég.
Ezer meg ezer éve
Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akar
Akinek engem küldött,
Akit nekem szánt az ég.

A magas ég…