bmrg06a

Hátha vannak, akik nem voltak ott az evezésen, de érdekli őket, hogy mi történt velünk…

Bő 4 óra vonatozás után megérkeztünk Sátoraljaújhelyre, ahol hála a MÁVnak sikerült lekésnünk az aznapi utolsó buszt. De már vártak ránk az élelmes helyiek, akik – kis alkudozás után – „kitaxiztak” minket Felsőbereckibe a Bodroghoz. Izgalmas út volt a kátyúk közt száguldozó szakadt Yugo-val. Aztán felvertük a sátrakat, de a kenuk még mindig nem érkeztek. Mint kiderült a „taxisok” rossz helyre vittek ki minket, így még a kenuszállító muksót is meg kellett találni. Már sötétedett, mire végül megkaparintottuk a csónakokat.

Másnap reggel érkeztek Kriszti, JAM, Nóri és Áron, akik hajnalban indultak Pestről Áron kocsijával, majd huszáros vonatraszállással Tiszaújvárostól MÁVoztak. (Ja ugyanaz a „taxi” hozta őket is ). Előző nap egyébként Réka, Zsófi, Rita, Eni, Sanyee meg én jöttünk. Reggeli után gyorsan megtanultunk evezni, aztán Bodrogra pattantunk. Sárospatakig csak a jó fürdőhelyeken álltunk meg, meg a csorgásokkor tettük le az evezőt (na jó nem is olyan kevésszer J ). Patakon a kempingben elkészült a vacsora: bográcsos milánói (sokkal finomabb, mint amilyennek hangzik!) Aztán tábortűz, meg csocsózás, meg alvás – már amennyire lehetett, mert mint kiderült ez a kemping volt a város éjszakai „szórakoztató központja”. De legalább a sör nem volt túl drága.

Ezután hosszabb túra várt ránk, egészen Olaszliszkáig. Miután szokásosan csak dél után tudtunk elindulni, már késődélután érkezünk meg. Közben a lengőhintákat persze nem lehetett kihagyni. És elsirattunk egy evezőt is, ami nem túlzottan hősi halált lelt a Bodrogban. (Olyan pillanat alatt elmerült, hogy csak néztünk. L ) Olaszliszkán belecsóztunk, majd elmentünk bort kóstolni. Nagy üzletember volt a csávó, akinél voltunk, de legalább nem akármilyen borokat ittunk, mer egy holland manussal is építettük a nemzetközi kapcsolatokat. Egészen felvidultunk a bortól, és mivel a kenu hirtelen olyan labilisnak tűnt, a társaság nagyobb részét ladikkal szállították a táborig

Délelőtt megjött Andris, innentől már 11-en szeltük a habokat. Ismét egész jelentős előrehaladás Tokajig. Sőt túl jelentős, mert vissza kellett, túlmentünk a kempingen. Kisebb „zökkenők” (…) után megtaláltuk a helyet. A főzéshez rakott tűzzel majdnem felgyújtottuk a kis fatetőt, ami a tűzhely felett volt J.

Becsalinkáztunk a Bodrogzugba (A Tisza és a B. közti hatalmas ártérbe). Befelé menet még nagy naivan átemeltük a csónakot egy félig mocsaras részen, aztán mentünk amíg a láp le nem húzott, a békák el nem leptek… (amíg a hínártól tudtunk előrehaladni). Elég szép volt, és igazán nyugalmas. Asszem ezt kár lett volna kihagyni! Visszafelé menet már nagyon szépen átsiklottunk az áteresz alatt, nem kínlódtunk holmi átemelgetéssel. Tokajban még gyorsan vásárolt akinek kellett, aztán indultunk tovább, most már a Tiszán. Jó pár kanyar, és a petpalack hegyek után találtunk egy horgászhelyet, amit – miután kitakarítottuk a szemetet – kineveztünk tábornak. Ezen az estén ünnepeltük meg Áron 20. szülinapját. (tehát hányadika volt? )

Reggel esett, ezért lustultunk és csak koradélután indultunk el. Tiszalökig jutottunk, ahova bestoppoltunk, mert a hétvégére mindenképp kellett kenyér. Aztán közben vihar közelgett, ezért a szembeparton lévő kempingbe gyorsan áteveztünk, kipakoltunk, sátratvertünk. Aztán meg hotdogoztunk a szuper büfében, meg áztunk. Főzni neki sem álltunk az eső miatt. Viszont rengeteg szilva volt (egy gyümölcsös lett átalakítva kempinggé – elég érdekesen…).

Na egyszer sikerült korán elindulni, de most is csak azért, hogy ne csússzunk le a zsilipelésről. (Egyébként mint kiderült, lehetett volna később is zsilipelni, de sebaj ).

Kriszti nagyon hősiesen markolta a zsilipkamra szélében a mocskos létrát, hogy ne sodródjunk szét, miközben leengedik alólunk a vizet. Miután kiszabadultunk a legközelebbi fövenyes partszakaszon megreggeliztünk. Aztán haladtunk lefelé. Menetközben kiderült hogy Nóri perfektül tud lülészebartáh! Úgyhogy elszórakoztatott bennünket egy jó ideig J Tiszadadánál strandoltunk, Tiszadobnál átmentünk a pontonhíd alatt, aztán elkezdtünk alkalmas táborhelyet keresni, csak kicsit későn kaptunk észbe, ezért aztán vissza kellett menni egy darabon. Egy homokbányába telepedtünk le. Éjszakára még „csapdát” is állítottunk az út felől a rossz (barnább bőrű…) szellemek ellen

Utolsó nap már csak egy kicsi volt előttünk Tiszaújvárosig, így ismét volt időnk a belendülős hintákra. Egy egész tériszonyosat is találtunk, ott elvoltunk, amíg a telektulaj meg nem jött és el nem küldött… Tiszaújvárosba mi megérkeztünk időben, csak aki visszavette a csónakokat az nem. Csomót vártunk rá, ha Áron ki nem visz kocsival az állomásra, lekéstük volna a „hazavonatot”. De elértük és hazajöttünk. Hát ennyi!

A legközelebbire jöhetnek azok is, aki most valamiért nem!!!

Ja két kiegészítés (amin menet közben gondolkodtunk):

Tiszaújváros eredetileg Tiszaszederkény, az a „csúnya” pók pedig a hinta alatt valami vidrapók-szerűség volt.

Gondolom ideje lenne valami kis információt szivárogtatni igaz?
Pénteken (jövőhéten )délután indulunk, hogy mennyire délután, az Tőletek függ! 12.45kor és 16.45kor indul busz a Népstadiontól. Mennyire kell ekkor órán lennetek? A korábbival menjünk vagy a későbbivel? Mert sztem együtt mehetnénk, az úgy “fílingesebb”, meg különben is na… csak kérlek mielőbb jelezzetek vissza, mert ha helyfoglalós jegyet akarunk a buszra, azt nem lehet utsó pillanatban.

Köszi! 

És szurkoljatok, h vagy legalább egy kicsi hó essen addig, vagy pedig semilyen más csapadék, hogy ne legyünk dagonyázó malacok